Baba magazin

Hogyan tanul meg beszélni a baba

Az életben sok minden nagyon jól működik anélkül, hogy a tudomány minden részletet megértene. Példa erre az a nagyon speciális mód, ahogy az anya, az apa vagy más felnőtt és az idősebb testvérek a kisbabákkal és a kisgyerekekkel beszélnek: magas hangfekvésben, lassan és jól érthetően artikulálva, rövid, egyszerű mondatokban – vagyis babanyelven. Amikor egy csecsemővel van dolgunk, automatikusan átváltunk erre a beszédmódra.

   „A szülők, amikor gyereknyelven beszélnek, elősegítik a gyereküknek az anyanyelvük elsajátítását”, véli Roberta Michnick Golinkoff munkacsoportja, akik a Current Directions in Psychological Science munkatársai az University of Delaware-ben. Eddig rendben volna. De hogy valójában min alapul a babanyelv segítő hatása, azt senki nem tudja biztosan. Röviden fogalmazva: Mindenki alkalmazza a babanyelvet – azonban senki nem tudja, hogy miért és, a részleteket tekintve, valójában hogyan működik. A babanyelv használatával nagyobb az esély, hogy beszédhibák alakulnak ki a gyerek kommunikációjában, tehát a legjobbat azzal tesszük a babának, ha a felnőttnyelvet alkalmazzuk. Ne gagyogjunk, gügyögjünk a gyerekhez, hanem érthetően tisztán mondjuk ki a szavakat és ezetke kell kiegészíteni babajelekkel, amelyek segítik az értelmezést.

 

A csecsemőkhöz szóló speciális nyelv bizonyára biológiailag mélyen gyökeredző

            A babanyelv leglényegesebb jellemzői a magas hangfekvés, elsősorban a magánhangzók jól érthető artikulációja és a hosszú szünetek. Az anyák átlagosan egy óra alatt 5,8 szótagot mondanak másodpercenként, amikor egy másik felnőttel beszélgetnek. Amikor az újszülött babájukhoz beszélnek, akkor viszont másodpercenként csak 4,2 szótagot ejtenek ki. És a beszédüket jellegzetes arcjáték is kíséri: Amikor az anya vagy az apa a kisbabához beszél, többet és szélesebben mosolyog, mint amikor egymással beszélnek.

            A gyerek- és a felnőtt beszéd közti különbség a különböző kultúrákban mindenütt megtalálható – ha van is köztük határozott különbség. Braun szerint Németországban a gyereknyelv nem mutat nagy különbözőségeket. A különböző kultúrákban mutatott hasonlóság alapján arra lehet következtetni, hogy a csecsemőkre alkalmazott speciális nyelv használatának biológiailag mélyen gyökeredző oka van.

            Talán mélyebbről ered, mint az emberi nyelv. A Royal Society Open Science szaklapjában megjelent tanulmányban a Western Sydney University munkatársa, Marina Kalashnikov munkacsoportja úgy érvel, hogy a csecsemőkhöz szóló hangos beszéd még az emberi beszéd kifejlődése előtti időkből eredhet, azzal a céllal, hogy kevesebb félelmetes hatás érje a csecsemőket.

            Ezt a tanulásmegkönnyítést azonban más tudósok nem csupán mellékterméknek tartják, hanem a babanyelv eredeti értelmének. Egy három évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott kutatás szerint azoknak a gyerekeknek, akik egyéves korukban sok babanyelvet hallottak, két éves korukban nagyobb volt a szókincsük, mint azoknak a velük egykorú gyerekeknek, akik előzőleg gyakrabban hallottak normál hangfekvésű és normálisan artikulált beszédet. A babanyelv segíti a gyereket abban, hogy a mondottakra és a beszélőre figyeljen, írja a Journal of the Acoustical Society of America folyóiratban Jae Yung Song munkacsoportja, akik Providence-ben a Brown University munkatársai.

            A szerzők szerint ez a hatás kizárólag a lassú beszédsebességen és a magánhangzók érthető artikulálásán alapul. A magas hangfekvésnek szerintük nincs semmi jelentősége. Kutatók azt vizsgálták, hogy 19 hónapos kisbabák hogyan figyelnek arra a kérdésre, hogy „Hol van a könyv?”. A gyerekek meghallották a mondatot akkor is, ha a szokásos gyereknyelven szólt, és akkor is, ha technikailag manipulálták a mondatot, például úgy, hogy csupán a hangfekvést tartották meg a babanyelv jellemzői közül. Ebben az esetben semmi különbséget nem találtak a gyerek- és a felnőttnyelv között – ez egy adat arra, hogy a magas hangfekvés kevésbé lehet döntő.  Ennek ellentmond Anne Fernald munkacsoportja a Stanford University-ből. Szerintük elsősorban a hangmagasságon múlik, hogy a gyerekek a babanyelvre jobban tudnak figyelni. Azért, hogy a jövőben a sokféle, és bizonyos részletekben egymásnak ellentmondó, eredményeket össze lehessen hasonlítani, jelenleg egy közös kutató program folyik több, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Németországban működő babanyelv-kutató csoport közreműködésével. Ahhoz, hogy gyermekünk kommunikációja és beszédfejlődése harmonikus legyen, nem szükséges kimondott fejlesztés (amennyiben nem tapasztalunk nagy eltéréseket a kortársaktól), viszont rendkívül fontos, hogy a környezet egy helyes mintát adjon a gyermeknek e téren is. Hiszen ő a környezetétől tanul, és sajátítja el a nyelvet, a beszédet, ahogy minden mást is, ezt ne felejtsük el.

Az anya, az apa másként beszél a kicsivel, mint a nagymama, a nagypapa vagy a szomszéd gyerekek

            A szülők számára azonban Bettina Braunnak van egy megnyugtató megállapítása: Feltehetően segít a gyereknek az anyanyelve elsajátításában, ha minél változatosabbak a kapott információk – ahogy ez a mindennapokban ténylegesen meg is valósul.  Az anya, az apa másképpen beszél vele, mint a nagymama, a nagypapa, a testvérek, a bébiszitter vagy a szomszédok, mindenkinek megvan a saját beszédstílusa. A konstanzi kutatóasszony így fogalmazott: „A szülőknek nem kell ’megszakadniuk’ az erőfeszítésben, hogy a gyerekük megtanuljon beszélni.”